Matthew Vaughn rendező úr már magáénak tudhat egy felettébb élvezhető egészestés mozit (Csillagpor), ám idén nem egy újabb fantasy-val jelentkezett, hanem a kemény blockbuster szezonban próbált meg aratni, és szerény meglátásom szerint sikerült is neki, legalábbis az elvárásokat teljesítette, mert egy 100%-ig élvezhető pop-corn-művet hozott. Azt kell mondjam, hogy bár a Kick-Ass nem lesz az év filmje (alapból nem az), viszont, ahogy tavaly a Spílernek, így idén neki adnám az év legmenőbb filmért járó díjat. Élvezet nézni azt a lazaságot, ahogyan az egész tragikomikus helyzetet felvezetik, a hallgatni a bitangjó zenéket, és látni, ahogy a színészek zúznak szerepeikben. Amit nagyon utálok, mint szinte mindig, az a magyar fordítás. Kick-ass-ről Ha\Ver-re, egyszerűen nemhogy teljesen pontatlan, de ezt már kis hazánkban olyan szinten művelik, hogy az égő.
A történet, ha valaki még nem ismerné, igen egyszerű. Van egy teljesen átlagos srác (Dave), aki egy szép napon úgy dönt, hogy ő bizony felcsap szuperhősnek. A teljesen spoiler nélküli sztori ennyi, persze ez még jócskán bonyolódik, bejön a képbe a főellenség, Big Daddy és Hit Girl, Red Mist, a bombázó, aki Dave szíve választottja, meg ilyenek. Az egészben, ami igazán megfogott, az a karakterfejlődések, és a felvezetések, mert nem az történt, hogy Dave rendelt egy búvárruhát és máris odavágott. és halomra hányta a rosszfiúkat, hanem kapott a képébe, nem kicsit. A film képregény-adaptáció, nem ismerem az eredeti képregényt, nem tudhatom, hogy mennyit változtattak rajta, de mint moziélmény, elképesztő volt. Természetesen voltak teljesen nonszensz és irreális dolgok, de épp ebből a lazaságból kiindulva nem lehet teljesen komolyan venni, és azon veszi észre magát a néző, hogy hihetetlen élvezi, ahogy egy kiscsaj elintéz fél tucat rossz fiút. Technikai rész számomra teljesen rendben volt, úgy a vágás, mint a nagyon szép operatőri munka és a rendezés kifogástalan. Amit külön kiemelnék ezen téma kapcsán, az a zene. Igen, a zene felfele kerekített az amúgy sem alacsony ponton, mert ütött, nagyon.
A színészeket felemlegetve, három emberkét emelnék ki, akik engem megfogtak. Az első a főhős, Aaron Johnson, akinél jobb választást nem igazán tudok elképzelni. A második Nic Cage, akiben igen kellemesen csalódtam. Azt tudom, hogy nem nagy színész, ezért sem állítottam igen magas követelmények elé, de ahogy játszotta a kicsit szociopata, lányát igen furcsamódon-szerető, ex-zsarut, az hihetetlen. A harmadik személy, az természetesen Chloe Moretz (képen). A kiscsaj még csak 13 éves, de olyan profizmus-csírát véltem felfedezni a játékában, hogy elképesztő, és ez nála nem az első. A meg nem említett színészeknek sem kell szégyenkezniük, egyáltalán, de számomra ez a trió volt a verhetetlen.
Mindent összegezve, a Kick-Ass coolsági faktorban csillagos ötös, nagyon nagy filmélmény volt, és már munkálatban a folytatás, ami nagyon magas mércét kell megdöntsön ez a rész után.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot, vagy osszd meg az alábbi elemek közül, hogy minél több emberhez eljusson az ajánló:
[...] 5. Kick-Ass [...]