Azzal kezdeném, hogy rég nem láttam ennyire brutálisan tökös, férfias egészet. Ebbe beleértem a történéseket, a karaktereket, és azok fejlődését, a filmet magát. Sly-nak a legtöbb mozija erre a stílusra hajaz, most azt hiszem ki is teljesedett. A hírek szerint lesz második rész, az igazság az, hogy bár meg fogom nézni, nagy reményt nem fűzök hozzá. Ezek egyszer használatos patronok, és Stalone el is puffogtatta szépen az egészet, nem tudom milyen irányba fognak elindulni újból. De maradjunk The Expendables első részénél.
A sztori abból áll, hogy bizony Sly és bandája kap egy megbízást, amit teljesíteniük kell. Egy mondatban. Részletezni tovább nem fogom, mert a szálak erősen kapaszkodnak egymásba, nem lehet, az egyiket leírni anélkül, hogy a másikról nem ejtenék szót, és telnének a lapok tele spoilerrel meg értelmetlenséggel. Legyen elég, hogy vannak azért bonyodalmak, de a történet annyi, amennyit egy vérbeli tökös akciófilm igényel. Nem több, nem kevesebb. Egy dolgot azért kiemelnék a történésekből, ez pedig természetesen a híres nagy találkozás, ahol egy jelenetben láthatjuk a filmtörténelem 3 legnagyobb akcióhősét, Willis apót, Arnoldot és Stalonet. Konkrétan ez a kedvenc jelenetem az egész filmből, főleg azért, mert biztos vagyok benne, hogy ezt Sly teljesen maga készítette-tervezte, és nem hagyta, hogy más beleszóljon (ahogy a filmbe sem, de itt érződik a legjobban). Hogy miből gondolom ezt? Annyira jól szívatják egymás Arnie-val, és akkora kikacsintások vannak a nézővel (az egész műben is), utalva Stalone előző alakításaira, és Arnie mostani pályafutására, hogy ezt nem csinálhatta más. Ez a jelenet badass volt, és emlékezni fogunk rá még nagyon sokáig.
Na de térjünk rá a pozitívumokra, mert vannak dögivel. A film végéig nézve megfogalmazódott bennem egy gondolat, amit most fogok megosztani. Örömmel töltött el, ahogy néztem, a nagy klasszisokat (Sly, Rourke), és azt, hogy hogyan karolják fel a mai generáció akciósait. Nem csak arra értem ezt, hogy beválogatta őket Stalone a filmbe, persze ez is nagy szám, hanem ahogy rejtetten a film végéig pátyolgatja őket. Gondolok itt Statham támogatására, vagy épp a Jet Li-vel közös jelenetekre. Szerintem volt benne egy adag ilyesfajta ambíció is az öregben, amikor összehívta a nagy csapatot. Másik pozitívumként meg kell említeni a tömény erőt, ami izzott még a talajból is. Kapunk másfél óra olyan akciót, hogy odacsap. Az öreg belevitt pár érzelmi töltetű szálat is az eseményekbe, és itt mondhatjuk igazán, hogy láthatjuk ki készített filmet. Mert kapunk drámát, meg romantikát, de épp annyit, amit még a legnagyobb akció-fan is el tud viselni.
Negatív vonalra rátérve, nagyon sok mindent nem találtam, a két legnagyobbat említem meg csak. Az első, az a sokat emlegetett kamera-rángatás, mely stílus szegény Sly-t is utolérte. Slow-mo harcjeleneteket, totál, de minimum szekund kameraállást kérünk, és nem közeli, alig látható mozdulatokat filmező kamerát, és gyors rángatást. Ezt a stílust a modern kor alkotásai hozzák, pár helyen működik is, de nagyon rövid ideig. Utána már rendkívül irritáló. A másik nagy negatívum, ami azért megnyugvás volt a lelkemnek, mert éreztette, hogy igazi akciófilmet nézek, az a színészi játék. Jobban mondva egyes színészek próbálkozása. Nem bírtam megállni egy mosolyt, amikor láttam hogyan próbál mimikát erőltetni Lundgren az arcára, csodálatos volt. Újra felidéződött bennem a 80-90-es évek hangulata, és végül a negatívum, amit olyannyira ki akartam emelni, belesimul az átlagosság felejthető homályába. Azért ide sorolnám még a főgonosz jellegtelenségét. Eric Roberts lehet, hogy nem rossz színész, de valahogy nem rázott ki tőle a hideg, és nem hűlt meg a vérem kegyetlenségétől. Stalone már keresi az új főgonoszt, Christoph Waltz elég lenne? Teljesen biztos.
Ha azt mondtam, hogy a The A-team az év legmenőbb filmje, akkor bizony a The Expendables az év legférfiasabb alkotása, és ezt nem fogja túlszárnyalni semmi. Anno a nagy névsor láttán tátottuk a szánkat, hát bizony most sem fogjuk tudni becsukni, mert Sly munkája lecsapott, kőkeményen, professzionális pontossággal gyomorszájba, hogy még sokáig emlékezzünk rá. A második részre reméljüj Van Damme is beadja a derekát, ha pedig Norris is jönne, az maga lenne a gyönyör. 10-est nem adok rá, mivel hordoz magában sok olyan dolgot, amit fel lehet, és kell is hányni, és mivel akció ezért nem lehet felemelni a legnagyobbak közé, erős 9\10-et mégis megérdemel. Ahogy már mondtam: látni kell!
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot, vagy osszd meg az alábbi elemek közül, hogy minél több emberhez eljusson az ajánló:
[...] alkotások, amik nem kerültek fel a listára, de különdíjat kapnak a részemről: ilyen pl. az Expendables, ami olyan régi akciósztárokat sorakoztat fel, hogy eldobod az agyad, de említésre méltó [...]