Christopher Nolan az évtized egyik legjobb akció-thriller-krimi kombó készítője. Direkt nem azt írtam, hogy “rendező”, mert ez a pali egy készítő. Előteremti a pénzt a produkciókra, besegít (vagy saját maga készíti el) a forgatókönyvbe, és lerendezi az egész pereputtyot. De hiszen ilyent sokan tudnak, akkor mért olyan különleges? Mert olyan zseniális ötletei vannak, hogy el nem tudom képzelni, hogyan születik meg ilyesmi a fejében. És ez így megy már minimum a Memento óta. Utána megcsinálta a, teljesen új szemszögből bemutatott, Batman-filmeket, a The Prestige-t, és most az Inceptiont. És ezek közül mindegyiket imádom, de a mai nap csak az utolsóról fogok beszélni.
Azzal kezdeném, hogy ha az Inception tökéletes lenne, akkor számomra húsz év filmtermését utasítaná a háta mögé. A mondatból kitűnik hát, hogy azért ilyen problémával nem küszködünk, és a film megmarad annak, amit oly sokan hangoztatnak: intelligens blockbuster. Mert tucatfilmnek készült, ez nem vitás, de ez alatt a kb. 150 perc alatt nincs egy olyan másodperc, ahol agyunkat egy pillanatra megpihentethetjük, durván elfárad szellemileg az, aki egy pillanatra sem akar lemaradni.
A történet az, amivel kezdem, és ami egészében véve Nolan fejéből pattant ki, és, amit még a színészek sem értettek, mikor eljátszották karaktereiket. Rizikós egy munka, mi?
A sztori egy teljesen más világ kapuit zörgeti. A katonaság kifejlesztett egy technikát, amivel be lehet lépni emberek álmába, ezáltal a katonák saját fejükben gyakorolhatják a gyilkolászást. Persze, ahogy az lenni szokott, nem csak az egyenruhásoknak adatik meg ez az élmény, főhősünk, (a saját hazájából kitiltott) Cobb (DiCaprio) és összeverbuvált csapata is ilyen technológiával lop el értékes információkat más fejéből. Mígnem egyik nap olyan ajánlatot kap, amit nehezen lehetne visszautasítani. Egy multinacionális vállalat vezetője felajánlja neki, hogy hazatérhet gyerekeihez, ha elvégez neki egy kis munkát cserébe. És itt jön a lényeg, mivel a munka egy gondolat elültetése valaki fejében, ami pedig szinte lehetetlen. Így indul meg a lavina, mi pedig gyönyörködhetünk, hogy mennyire komplex, mennyire eredeti is lehet valami, miközben csak “agymunka” az egész.
Valahol a cikk elején azt mondtam, hogy az Inception nem tökéletes. A tökéletlensége épp a történetből adódik, mert bár így is lélegzetelállító, azért mégis látszik, hogy ember fejéből pattant ki, és az emberek hibáznak. Én összesen három olyan logikai hibát számoltam össze, amit Nollan-éknak is észre kellett volna, hogy vegyenek. Ha valakit érdekel, hogy mik ezek, küldjön egy mailt, és elmagyarázom.
Ha már a gyengeségeknél tartunk, a továbbiakban azt kell mondjam, hogy én a logikai malőrökön kívül egyszerűen nem tudtam fogást találni az alkotáson, amit negatívumként lehetne felróni. Annyira jól felépített rendezésről beszélünk, annyira kurvajó zenéket tettek a történések alá, hogy nincs jogom szapulni. Ami pedig a színészeket illeti, kéremszépen olyan csapat jött bizony itt össze, és együtt akkorát dobbantottak, hogy belezörög a ház. DiCaprio-ról mindig is tudtuk, hogy baromi profi, a kis Ellen Page a Juno óta nagy kedvenc, és Marion Cotillard is újból elárulta nekünk, hogy éppen olyan tehetséges, amilyen szép. Nekem mégis Joseph Gordon-Levitt tetszett a legjobban. A csávó hotelbeli jelenetéről szerintem még évek múlva is fogunk beszélni, az egész filmben pedig olyan laza feszültség vette körül, hogy élvezet volt nézni.
Soraimat azzal az emberrel zárom, akivel az egészet kezdtem. Christopher Nolan tud valamit. Megmutatta, hogy 2010-ben is lehet olyant csinálni, ami nem bűzlik tíz méterről a kliséktől, és mégis megmozgatja az egész világot. Az Inception egy „muszáj látni” kategória, erről nem maradhat le senki. A kissé hatásvadász befejezést pedig megbocsájtjuk.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot, vagy osszd meg az alábbi elemek közül, hogy minél több emberhez eljusson az ajánló:
[...] Nos igen, a kasszasiker-szezonból egy filmet sem élveztem jobban, mint Nolan-ét. Magával ragadott, beszippantott. Mindig meglep, hogy honnan táplálkozik ez az ember, hogy tud minden évben valami újat előkotorni agyának sötét zugaiból. Tetszett, és mindenkinek csak ajánlani tudom. [...]
Épp megnézendő filmet keresek, de most már tudom mi lesz az.
A kommentet azért írom, hogy megdicsérjem a cikk íróját: Kurva jó a cikk!