Egy jól menő ügyvédnek (Jeff) gondjai akadtak a diplomája érvényességét illetően, ezért kénytelen lesz főiskolára járnia. Ő pedig a Greendale-t választja, annak reményében, hogy végiglazsálja a négy (?) évet, mivel a Greendale a főiskolák legalja, rettentő hírnévvel, egy perverz dékánnal, és rengeteg magát kereső, lecsúszott, szerencsétlen diákkal. Itt kapcsolódunk be mi, nézők, a képbe, ezzel indít a Community, mivel körülbelül elmondtam a pilot-rész felét.
Amint már gondolom sokan sejtik, ilyen felállásban a sorozat műfaja nem lehet más, mint sitcom, vagyis – erőltetett fordításban – szituációs komédia (az angol “situation comedy”-ből). Hülyén hangzik, ezért a továbbiakban maradok a “sitcom”-nál, ha nem bánjátok. A műfaji meghatározásról nem fogok most szót ejteni, gondolom az is elég, ha a legnagyobb képviselői megemlítődnek. Ilyen például a Friends, a How I met your mother, a 30 ROCK, a Rules of Engagement stb. És hol van a Community-ban a vicces anyag? A folytatásban. Ugyanis jobb napokat megért ügyvédünk persze már az első percben kiszemelte a szőke bombázót (Britta), és felajánlja Neki, hogy segít a spanyolórákra felkészülni, sőt odáig elmegy, hogy meginvitálja Brittát a könyvtárba, saját tanulócsoportjába. Persze az egész a szépen kidolgozott terv része, mivel Jeff nem tud spanyolul, nincs tanulócsoport, csak azért hazudott össze-vissza, hogy vízszintes állásba tudja helyezni a lányt, ha értitek, mire gondolok. Amire azonban jól felkészült ügyvédünk sem számított, az az, hogy Britta elhozta ismerőseit, így édes kettesük édes hetessé alakult. És innen kezdődik igazán a móka, a sorozat erről a hetes fogatról szól, ahogy együtt készülnek az órákra, egy helyre gyűjtik problémáikat, és lépten, nyomon szembe találják magukat valamelyikük furcsaságával.
Ennyi a kerettörténet, az átfogó szál, innen fut aztán minden szét, és talál újra egymásra. Megmondom őszintén, engem első alkalommal a Community maga, a felépített alapszituáció, nem fogott meg. Legfőképpen azért, mert az ügyvéd karaktere égbekiáltóan irritált, nem tehettem róla. Aztán adtam a pilot után még egy esélyt, megnéztem még egy részt, majd még egyet, majd azon kaptam magam, hogy sóvárogva teszem be az új epizódot, a már megnézett után, és az egész beszippantott, magával húzott, és szépen lassan a szkepticizmus átalakult rajongássá, és mára már azt mondhatom, hogy a tavaly indult sorozatok közül ez volt a legnagyobb dobás.
Eltűnődtem azon, hogy mitől olyan megfogó az egész? A válasz pedig igen egyszerű: a precízen adagolt, egymást átfedő, mégis kiegészítő karakterek, és karaktertulajdonságok. Itt van a középsuliból depresszív hajlamokkal rendelkező Annie, a két gyerekes Shirley, a mindenkit megvető, mindent jobban tudó vén trotty Pierce, az üresfejű atléta Troy, a film- és sorozatvilágban élő Abed, a magátkereső Britta, és Jeff, aki csak Jeff. Persze azért néhanapján beköszön a dalmata kosztümös emberekre gerjedő dékán, vagy éppen a beteges kínai származású spanyol-tanár. És az a vicces, hogy így leírva, ezek is mind csak közhelyek, klisés karakterek, de együtt, egy szobába zárva, eggyé formálva veszett jól működnek abban a húsz perc játékidőben.
Nagy megkönnyebbülésemre, hátam mögött tudva az eddig leadott összes részt, a sorozat még kap egy piros pontot, mégpedig, hogy magukhoz tértek az írók pár rész után, és nem erőltették a Jeff és Britta közti kapcsolatot, hanem egy összekovácsolódott családdá alakították a tanulócsoportot, akik elé akadályok gördülnek, és közösen veszik azokat. Még egy dolog, amit mindenképp el szeretnék mondani, és ez a legnagyobb pozitívum, amit a részemről fel tudok hozni a Community mellé: én még sorozatban, a Psych óta, ennyi kikacsintást, ennyi egészestés produkciókra való referálást nem hallottam. Persze legtöbbet Abed részéről láthatunk ilyeneket, de hát mégiscsak ő a legcoolabb karakter.
Negatívumként megemlíteném a néha teljesen elszállt részeket, amik nem tesznek jót a produkciónak hosszútávon. Innen is üzenem a készítőknek, hogy maradjanak meg annál a bizonyos fokú realitásnál, amivel az egészet elindították, ne essenek át a ló túloldalára (ugye, My name is Earl?).
Mindent összegezve kijelenthetem, hogy a Community nekem marad, mint most futó egyik legjobb sitcom, néhol nincs más szó rá, mint zseniális. Mellékesen meg nem estek abba a hibába, hogy szorosan összefogják a szálakat, így néhány rész kivételével külön is fogyasztható.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot, vagy osszd meg az alábbi elemek közül, hogy minél több emberhez eljusson az ajánló:
[...] Az az igazság, hogy számomra a címben említett sorozat a felhazatol egyik legjobb szitkomját jelenti (nem a legjobb!), bármilyen neheztelés nélkül. 4 évadot húztak le eddig a srácok, és minden résszel tartották a szintet, még most is sírva röhögök bármelyik epizódon, amelyiket beteszem. Az idén versenybe szállhat vele a Rules of Engagement is, ami ugyancsak ez a műfaj, de teljesen más poén-tematikával, és a Community, amiről már volt írás. [...]