Kategóriák: 9\10, Dráma, Életrajz, Igaz történeten alapuló

Szerintem nem mondok senkinek sem újat, ha azt mondom David Fincher bitangjó rendező. Nem tudhat rengeteg filmet a háta mögött, de azok szinte egytől egyig precíz, falhozcsapós mozik. Ide nem sorolva a Fight Club-ot, ami ikon. Az Alien 3-at meg épp ezen mesterművek miatt elfelejtjük neki.

Mikor először hallottam erről a facebook filmről, pontosan úgy álltam hozzá, ahogyan azt most leírtam: a facebookot és atyját felistenítő valami, ami nem szolgál mást, mint marketingcélokat. Szerencsére ennél kellemesebben nem is csalódhattam. Igazából nem tudom, hogy mik az erőviszonyok, a készítők legmagasabb szintjein, hogy ki-kit pénzelt, és ki mennyit adott, mennyit perelt a bemutatás után, de ez a mozi két dolgot tesz: bemutatja, hogy maga a weboldal ötlet mennyire zseniális volt, miközben kapunk egy negatív képet a (kitalálójáról NOT!) elkészítőjéről. Előrebocsájtanám, hogy ez nekem nem jött át teljesen. Mármint a negatív kép. Bármennyire is sulykolta végig a nézőbe a film, hogy mennyire egy szörnyeteg ez a Zuckerberg, én egy kicsit mindvégig vele voltam. Ez lehet épp a karaktert megformáló Jesse Eisenbergtől is, nem tudom, nekem nem volt antipatikus a csávó, miközben a való életben élő Zucker az.

A történettel nem foglalkoznék annyira, létezik, aki nem ismerné? Ha igen, pár sorban leírom. Egy különc zseniről szól, aki átvett egy weboldal ötletet két társától, és megcsinálta a világ egyik leglátogatottabb weboldalának előfutárát. Az egész ügy körülbelül eme mozzanat körül forog, meg a pereskedés körül, amiben Zuckerberg alperesként van jelen. Természetesen ennyire azért nem egyszerű ez a sztori sem, tűnnek fel még elég érdekes karakterek, meg van benne nem egy hollywoodi momentum is, amivel eladhatóbb lett az egész, de lényegében elég korrektül dolgozza fel a megtörtént eseményeket.

Technikai és színészi vonalból is kiemelnék pár elemet, mert – ha eddig nem éreztétek volna szavaimból –ez a film egy mestermű. Rendezés szempontjából kifogástalan, zene, operatőri munka jeles. Ami nekem igazán tetszett itt, az a casting. Veszett jó színészeket találtak, akik alacsonyabb szintről kerültek elő ismeretségi szempontból, mégis azt mondom, egyiküknél sem kaphattak volna jobbat. A fentebb már említett Jesse Eisenberg úr előtt pedig még nagy karrier állhat.

Legnagyobb pozitívumom is a központi gyerekhez tartozik, de ehhez már kellett a jó rendezés is: nagyon jól lett érzékeltetve, hogy azért ez a Zuckerberg nem teljesen komplett, akad azért probléma az emeleten. Mert végig követhetjük az egyértelmű hibáit, és a megalapozott vádakat is láthatjuk, a “főhős” értékrendje szerint saját maga mégsem hibázott sehol, és nem érti ezt a nagy felhajtást a többiek részéről. Ebben a meggyőződésemben az utolsó jelenet erősített meg, az volt a pont az i-n.

Negatívumként azért azt el kell mondjam, hogy bár nagyon precízen összerakott anyagról beszélünk, és bár áradoztam az elején Fincherről, a rendező úr névjegyét nagyon nehezen lehet fellelni a filmben. Egyedül talán a fényszűrés volt az, a felvételeken, ami hasonlított előző munkáira, de ezzel egy elvakult Fincher-fan nem elégedne meg. Én megelégszem, mert nem vagyok elvakult.

Mindent összegezve, az év egyik legjobb munkájáról beszéltem épp. Tökéletesség nem jellemzi, de profizmus igen. Kiszámított, nagyon jól adagolt. Nem használ semmi hatásvadászatot, mégis üt. Élveztem minden percét.


Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Like-ot, vagy osszd meg az alábbi elemek közül, hogy minél több emberhez eljusson az ajánló:

2010/12/29, 19:02 | szerző: lz

2 hozzászólás

  1. Barni szerint:

    Feliratosan néztem meg, ennyit filmben nem olvastam! A legjobb az volt benne, hogy antipatikusan okos Zuckerberg karaktere: lekezelő, zseni, gazdag, gátlástalan, bulis! Viszont nekem is szimpatikusabb, mint az igazi Mark! :D

  2. lz szerint:

    egyértelműen ő kéne legyen a való életben is Zucker. :P

Szerinted?

Kategóriák